Ki ne ismerne a rut kiskacsa tortenetet, vagy a rendithetetlen olomkatona kalandos utjat? Hans Christian Andersent olyan meseiroi kepzelettel aldotta meg a sors, hogy torteneteiben nemcsak a hus-ver emberek kapnak foszerepet, hanem a targyak is megelevenednek es hosokke valnak, kulonleges lelket lehelve belejuk. Hol elszomoritoak, hol kedvesek es elgondolkodtatoak a mesei, de annyi bizonyos, hogy a gyermekek mesetarabol nem hianyozhatnak; a csodaszep rajzok meg hangulatosabba teszik a torteneteket, ezzel is segitve a kicsik fantaziajat.
